2013. május 26., vasárnap

Előszó


Drága Olvasók!


EGY ISMERETLEN SZEMÉLY vagyok számotokra, bár mégis úgy érzem, hogy lelkem egy részét kapjátok meg, csupán azzal, hogy leírom ide ezt a történetet. Az ötlet pár hónapja született meg fejemben, azóta is alakítgatom, formázom. Szeretem ezt a történetet, s remélem, hogy annyi örömötök lesz az elolvasásában, mint nekem az írásában. Természetesen nem tetszhet mindenkinek, de azért remélem, hogy pár lelket megsimogat ez a történet, s néhány örömteli pillanatot tudok varázsolni Nekik. 

Kellemes olvasást kívánok!
                                                                                                                                                     Szeretettel, Emma
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 



1980. szeptember 05., Párizs
     Él az emlékezetemben egy személy. Egy személy, ki megváltoztatta az életemet. Akivel a Mennyországban éreztem magam. Arcának finom vonásai, hatalmas, tengerkék szeme, melyben oly’ sokszor elvesztem, puha ajkai, melyek gyönyörű mosolyra húzódtak, és megszámolhatatlan szeplői. Mindenre emlékszem. Hogy is feledhetném el? A vele eltöltött idő, a mosolya mind belém ivódott. Arcának minden szegletét megjegyeztem, végigsimítottam álla vonalán, s törékeny testét ölemben ringattam. Minden Rá emlékeztet. Minden nap Vele álmodok, s mosolyogva ébredek. Őrzöm minden nekem írt levelét, a lila kipréselt virágot, s a rengeteg, rengeteg emléket, melyek oly’ kedvesek számomra.
           Mindig azt mondogatta, ha nagyon akarjuk, elérjük álmainkat, csak nyújtózkodni kell. Aztán nevetett, de belül hitt ebben. Hitt benne, hogy egy napon híres lesz festményivel, s elismerik, ha nagyon akarja. De a várva várt nap nem jött el. Az emberek akkoriban gúnyolták képeit, és egyenesen ocsmánynak találták őket. Minden egyes kemény kritika tőrdöfés volt szívében, de Ő nem adta fel. Ez a nő Clara Sargent volt. Kit mindennél jobban szerettem, s kit máig is mindennél jobban szeretek. De aki soha többé nem lehet már mellettem. 

6 megjegyzés:

  1. Kedves Emma!
    Én vagyok az első feliratkozó, és az első feliratkozáson túl az első komment is az enyém. Ez szerintem sorsszerű. Nagy reménnyel fordulok a regény felé, bízva benne, hogy az egyik kedvencemmé fog válni.
    Bár az előszó rövidre sikeredett, annál érdekesebb volt. Tetszett a hangulat és a szóhasználat, amit alkalmazol. Ha jól vettem a lapot, akkor ez férfi szemszögből íródott, ami még izgalmasabbá teszi az egészet! A lényeg, hogy sikerült felkeltened az érdeklődésemet. Most éppen az érettségivel foglalkozom, de a nyár folyamán biztosan visszatérek, hogy pótoljam a lemaradásomat. Vagyis nagyon remélem, visszajövök még és nem nyúznak meg a vizsga napján. :)

    Sok-sok sikert, Emma!
    Gabriella Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ella!

      Talán tényleg sorsszerű! Semmi sem történik véletlenül. Köszönöm a bizalmat, a regénybe fektetett hitedet, és remélem, hogy tetszeni fog mindaz, amit itt leírok Nektek!
      Az előszót tényleg kicsit rövidre írtam, de úgy gondoltam ez se nem több, se nem kevesebb, mint amennyinek lennie kell. Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet, hiszen ez volt a cél. Jól sejted, kedves Ella ez férfi szemszög lesz, ugyanis a blogok világában szerintem alig akad egy-kettő ilyen történet. "Az olvasóknak mindig valami újat kell tudni mutatni" - járt a mottó a fejemben, és e szerint is cselekedtem. Egy új szín a palettán, mely még kicsit ismeretlen, kicsit kibogozhatatlan, de annál érdekesebb.
      Sok-sok sikert kívánok az érettségihez és remélem, hogy nem fognak megkopasztani! :)

      Köszönöm szépen, hogy írtál Nekem, kedves Első Olvasóm!
      Emma Collett

      Törlés
  2. Kedves Emma!

    Úgy volt, hogy csak feljövök az oldaladra, miután kitettelek csereként - ami egyébként mindhárom blogommal megtörtént - de megfogott, amit itt találtam. Nagyon érdekesnek ígérkezik a történeted és megfogott annyira, hogy elhatározzam, visszajövök még ide! Az írásstílusod, a blog dizájnja egy általam nagyon tisztelt blogerrinára emlékeztet - aki sajnos mostanában eltűnt - aki szintúgy szereti Párizst. Ha Ő lennél, örülök, hogy visszatértél, ha mégsem: üdvözöllek és sok sikert kívánok a blogvilágban! Illetve szeretném kifejezni, hogy milyen kíváncsian várom a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Nagyon örülök, hogy végül kicsit "fellapoztad" a történetet, és belemerültél. Drága FantasyGirl, rögtön tudtam, hogy kire gondolsz, hiszen én is nagyon szeretem az általam nagyra becsült Lady-t, aki sajnos mostanában elég inaktív. Nem én vagyok az, ő egy bizonyos Émilie Delamoure néven fut mostanában - ha jól emlékszem - de azért mindenesetre köszönöm a fogadtatást, biztatást. Nagyon jól esik. :)

      Szeretettel, Emma

      Törlés
  3. Kedves Emma!
    Magával ragadott már maga a bevezetés. Igazából jó magam is szeretek papírra vetni dolgokat és most nem csak az írásról beszélek. Az évszámot látva azonnal szívemhez kaptam...valóság ez? Már maga a tudat, hogy visszamegyünk a 80-as években alapul tetszik. Már persze az más kérdés ,hogy ebbe az időbe fog játszódni a történet...mindenesetre, ha így lesz ez dupla élvezettel fogom olvasni.:)
    Várom elő szeretettel a fejezeteket.
    Ilona

    VálaszTörlés
  4. Drága Ilona!

    Nagyon-nagyon örülök, hogy rabul ejtett ez a pár sor! Kedves Ilona, igazából a történet sokkal korábban, az ötvenes években fog játszódni, mikor is ez az idős úr még fiatal...:)
    Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! ♥

    Szeretettel, Emma

    VálaszTörlés