Él az emlékezetemben egy személy. Egy személy, ki megváltoztatta
az életemet. Akivel a Mennyországban éreztem magam. Arcának finom vonásai,
hatalmas, tengerkék szeme, melyben oly’ sokszor elvesztem, puha ajkai, melyek
gyönyörű mosolyra húzódtak, és megszámolhatatlan szeplői. Mindenre emlékszem.
Hogy is feledhetném el? A vele eltöltött idő, a mosolya mind belém ivódott. Arcának
minden szegletét megjegyeztem, végigsimítottam álla vonalán, s törékeny testét
ölemben ringattam. Minden Rá emlékeztet. Minden nap Vele álmodok, s mosolyogva ébredek.
Őrzöm minden nekem írt levelét, a lila kipréselt virágot, s a rengeteg,
rengeteg emléket, melyek oly’ kedvesek számomra.
Mindig azt mondogatta, ha nagyon akarjuk,
elérjük álmainkat, csak nyújtózkodni kell. Aztán nevetett, de belül hitt ebben.
Hitt benne, hogy egy napon híres lesz festményivel, s elismerik, ha nagyon
akarja. De a várva várt nap nem jött el. Az emberek akkoriban gúnyolták képeit,
és egyenesen ocsmánynak találták őket. Minden egyes kemény kritika tőrdöfés
volt szívében, de Ő nem adta fel. Ez a nő Clara Sargent volt. Kit mindennél
jobban szerettem, s kit máig is mindennél jobban szeretek. De aki soha többé nem lehet már mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése